A vörös ginzenget régóta szeretik, ezért minden ember találkozott vele egyszer már életében. Világszerte elismerik minőségét. Tény, hogy a vörös ginzeng egy meghatározó stratégiai export termék a Joseon dinasztia óta. Tudtad? Fedezzük fel együtt a koreai vörös ginzeng kereskedelmének történetét! :)

A kereskedelmének története Jeongjo királlyal kezdődik. (1752-1800) Jeongjo egy olyan király volt akit nagyon érdekelt az ipar, a gazdagok privilégiumainak eltörlése és a kis- és középkereskedőknek az egyenlő esélyek biztosítása. Ezen felül sokféle intézkedést hozott, hogy a hazai keresletet növelje, ugyanakkor ezzel nem is volt igazán probléma. Ami sokkal inkább problémát okozott, az az ezüst csökkenése a kiegyenlítetlen kereskedés miatt Japánnal. 

 

Abban az időben, Joseon legfőbb export termékei a ginzeng, a selyem szál és a selyem voltak. Mivel a selyem nagyrészét Kínában gyártották, ezért a koreai kereskedők csak közvetíteni tudtak. Habár a ginzeng egy hazai kereskedlemi termék volt, csak az export 20%-káért felelt, ami nem hozott számottevő profitot. 

 

A ginzeng export Japánba, ami nagyon népszerű volt ott a három királyság időszaka óta, elkezdett csökkenni. A múltban rendelkezésre álló vad ginzeng már a kihalás szélén volt, ezért az exportot nem lehetett ilyen tempóban folytatni. Ezen felül, amikor a japán fizetőeszköz exportja nőni kezdett a ginzeng import miatt Japán korlátozásokat vezett be a ginzeng importra. 

 

Mint olyan, Joseonnak megfelelő ellenlépést kellett találnia, hogy exportálni tudjon. A stratégia amit követtek a “vörös ginzeng” névre hallgatott. Jeongjonak nem volt megfelelő a “suksam” recept, amikor a ginzenget vízben forralják. Ez az exportnak sem volt megfelelő, ezért bevezette a “vörös ginzeng” receptet, ami gőzölte inkább. Ez a mai napig használt technika.  

 

Jeongjo nem csak a receptet, de a termesztési eljárást is megváltoztatta. Ezelőtt, a ginzenget a vad ginzeng kiásásával vagy a vad ginzeng magok ültetésével termesztették. Megpróbálta a ginzeng mesterséges termesztését, egyenes talajon, hogy meginduljon a ginzeng tömegtermelés. Ezáltal a terv a ginzeng tömegtermelésére elkészült. 

Itt nem ér véget. :) Jeongjo még az export rendszert is felülvizsgálta.

 

Mi lett a vége? Abban az időben, amikor 1 ginzeng ára Joseonban 100 nyang volt, majd átváltva rizsre ez lehetett 60-80 zsák rizs. A Qing dinasztia alatt, sokkal drágábban adták-vették.  Azt tartják, hogy akkoriban egy ginzeng ára 1100 és 2300nyang közé esett. A kereskedés mértéke is megnőtt, 1797-ben, amikor a ginzeng kereskedelem megindult, mindössze 120 fontnyi ginzeng cserélt gazdát. 1823-ban ez a szám 1000 fontra, 3000-re 1827-ben és 8000-re nőtt 1832-ben. 1847-ben, a csúcson pedig 40 000 fontnyi ginzenggel kereskedtek. 

 

Tehát természetes, hogy a nemzeti kincstár meggazdagodott mióta drága termékeket adunk el nagy mennyiségben és adót is gyűjtünk, ugye? Később heungseondaewon sikeresen használta a vörös ginzeng adóját, hogy növelje a fegyverkezést. Ezért én személy szerint, Jeongjo királlyal értek egyet, aki a jövőbe tekintett. Haha, Jeongjo vörös ginzeng kereskedelme nagy szerepet játszott Joseon gazdasági stabilitásában. Érdekes volt? Következőre is hozok egy érdekes vörös ginzeng történetet.  

 

Megosztás a facebookon