XIX. századi ginzeng kereskedelem

A Joseon (az utolsó királyi ház és a leghosszabban uralkodó konfuciánus királyi ház)  kormány a problémáit a vörös ginzeng kereskdelmének fellendítésével próbálta orvosolni. Más szóval, a XVIII. század második felében a koreai vörös ginzeng dominanciája volt megfigyelhető és a vörös ginzeng feldolgozási technológiája, ami a ginzeng gőzölésével és szárításával eladhatóbbá tette a ginzenget elterjedt. A daecheongi kereskedelem fizetési módszere úgy lett kitalálva, hogy a vad ginzeng hiányát mezőgazdasági eszközökkel javítsák és hogy az ezüstöt felcseréljék valamivel. Ezen felül, habár a hazai vad ginzeng a XVIII. századra igazából kihalttá vált, a japán ginzeng amit közvetlenül Cheonggukból hoztak, az amerikai ginzeng importja és a koreai ginzeng exportja csökkent. Ennek következtében, olyan helyzet alakul ki, hogy a 3 ginzenggel foglalkozó kereskedő mind a Daecheong ginzeng kereskedelme felé fordult.

 Ezért a Joseon kormány a Sampojeolmok intézkedés segítségével 1792-ben a ginzeng kereskedelmét Sahaengwon állomásra irányították. Ahelyett, hogy megnyitották volna a határok közötti kereskedelmet, az állomáson megadóztatták a kereskedelmet, hogy költségeik egy részét fedezze. Habár az újféle ginzeng kereskedelme ugyanazon szabályok szerint történt, a dobozokat nem természetes, vad ginzenggel tették tele, hanem termesztett ginzenggel. 

Ez az intézkedés a fekete piac visszaszorítására is szolgált, amik akkoriban eléggé elterjedtek. A kivetett adók ugyanakkor nagyban segítették a minisztériumok költségeit fedezni. A XIX. században a Joseon kormány növelni akarta a kereskedelmet és csökkenteni az adókat a koreai vörös ginzeng kereskedelmén. 120ról 40 000 geunre (régi koreai mértékegység) növekedett 50 évnyi kereskedés után. A rá kivetett adó ugyanakkor nem csökkent, sőt 24 000 nyangról (régi koreai fizetőeszköz) 200 000 nyangra nőtt. A Joseon kormány az 1840-es évekbe lépve az adókat a jó teljesítmény megjutalmazására használta. Ez az egy adónem a többihez képest óriási bevételeket produkált. A kereskedelemben később az irányító szerepet a katonság vette át. 

A kereskedelem volumenének növelését és az adók csökkentését célzó irányelv után a koreai vörös ginzeng kereskedelme az Uiju és a Gaesong kereskedők kezében volt. Ők a XVIII. és a XIX. században voltak meghatározóak és szorosan együtt dolgoztak. A XIX. század második felében a ginzeng kereskedelme 20 000 font körül ingadozott, ugyanakkor az adók mértéke nem csökkent a század elejéhez képest. A Joseon kormány intézkedése végül az Uiju és Gaeseong kereskedők érdekeinek megvédésével siklott félre, akik a Daecheongban folytatott kereskedelmet összekötötték a hazaival, így gyűjtve össze hatalmas vagyont maguknak. Ezért a XIX. század második felében a jamjo (潛造) and jamwol (潛越)  ginzengek kereskedelme méretében nőtt. Ahogy a koreai vörös ginzeng kereskedelmének növekedéséből látszik, a Joseon kormány saját pénzügyi céljait tudta megvalósítani az adókból. Ugyanakkor az intézkedés amit bevezettek gátolta a nemzet kereskedelmi erejét és csak az Uiju és Gaesong kereskedők  vagyonosodásához vezetett. 

 

 

Megosztás a facebookon